A bizalomra való képesség egyike azoknak a tulajdonságoknak, melyekre szükségünk volt az életben maradásunkhoz. Evolúciós fejlődésünk egyik nyeresége, hogy megtanultuk megszűrni a körülöttünk lévő embereket aszerint, mennyire alkalmasak a bizalmunkra. Fontos volt, hogy tudjunk szelektálni, eldönteni, ki jelenthet számunkra veszélyt, és kitől remélhetünk valódi együttműködést, ezen belül is kire számíthatunk bárhol, bármikor feltétel nélkül, és kire csak bizonyos esetben.
Egyénileg változó, hogy a bizalom terén mit hozunk a korábbi kapcsolati viszonyulásaikból, hogyan kaptunk másoktól bizalmat, és ugyanezt mi miként tudtuk megélni kifelé. Megvannak a saját kimondatlan belső alkuink, s ezek egy része még csak nem is tudatos. Miben bízunk, és honnan ered ez, hányszor szavazzuk meg, vagy egyáltalán képesek vagyunk-e megadni.
De van-e általános recept arra, hogy kiben bízunk meg?
Brené Brown évtizedek óta kutatja a bizalom összetevőit – 7 olyan összetevőt talált, melyek előjelzői lehetnek a bizalomnak:
- Határok: Feltételezzük, hogy a másik fél ismeri saját határait, és tiszteletben tartja az én határaimat.
- Megbízhatóság: A másik fél cselekedetei összhangban vannak a szavaival, és nem csupán egy-egy alkalommal, hanem mindig. Ahogy Brené Brown fogalmaz: „Mint egy mérleg, amire ha százszor ráállunk, százszor ugyanazt a súlyt mutatja. Azt teszed, amit mondasz, újra és újra és újra.
A munkánk során ez azt jelenti, hogy nagyon pontosan tisztában vagyunk a saját korlátainkkal; nem esünk abba a hibába, hogy mégsem végzünk el egy feladatot, mert túlvállaltuk magunkat. És megbízhatónak lenni bizony a magánéletünkben is ugyanezt jelenti.” - Felelősségvállalás: Kizárólag olyasvalakiben bízhatunk, aki ha hibázik, azért vállalja a felelősséget, bocsánatot kér, és megpróbálja jóvátenni – és csak olyankor várhatunk bizalmat mi magunk is, ha képesek vagyunk ezeket megtenni.
- Titoktartás: Az a tudat, hogy ha bizalmasan megosztunk valamit a másikkal, a titkunk biztonságban van nála.
- Becsületesség: A kényelem helyett a bátorságot, a könnyebb, gyorsabb helyett a helyeset választjuk, és nem csupán a szavainkkal hirdetjük a számunkra fontos értékeket, hanem azok szerint is élünk. Ez a fajta, saját magunkban gyökerező becsületesség az, ami más emberek bizalmára érdemessé tesz, és lehetővé teszi, hogy mi is bízhassunk másokban.
- Ítélkezésmentesség: Amikor merhetünk egymás előtt gyengének, sebezhetőnek mutatkozni, mert tudjuk, hogy a másik nem ítél el emiatt, és számíthatunk a támogatására.
- Nagylelkűség: A bizalom utolsó alkotóeleme nem más, mint az, hogy nagylelkűen a legjobbat feltételezzük a másikról, és ez alapján ítéljük meg a cselekedeteit. Ha például elfelejt egy számunkra jelentős évfordulót, elhisszük, hogy nem azért tette, mert nem vagyunk fontosak a számára, és ahelyett, hogy örökre megharagudnánk rá emiatt, képesek vagyunk megbeszélni vele azt, amit bántónak éreztünk.
Hogyan kelnek életre ezek az összetevők, ha a bizalomra gondolunk? Biztos, hogy mindenki életében akadt már olyan pillanat, amikor nehézségei voltak abban, hogy megbízzon a másikban, akár a munkában, akár a magánéletben. De hogyan tudunk beszélni erről valakivel? Hogyan kommunikálhatjuk ezt azon kívül, hogy azt mondjuk: nem bízom benned?
Brené Brown szerint azért olyan fontos, hogy tudjuk, milyen alkotóelemek építik fel a bizalmat, hogy képesek legyünk beszélni róla a másikkal. Hogy arra a kérdésre: „Hogy érted, hogy nem bízol bennem, hiszen én szeretlek?!”, azzal tudjunk felelni, ami valójában a bizalmunk útjában áll: nem bízhatok meg a szavaidban, vagy: nem vállalod a felelősséget a hibáidért.
Ahelyett, hogy a bizalom általános jelentésű, és hatalmas súlyú szavát vetnénk ilyenkor magunk közé, megnézhetjük, melyik alkotóeleme az, ami nem működik megfelelően.
Ön-bizalom
A bizalom pedig nem csak másokra vonatkozik: önmagunkban is képesnek kell lennünk megbízni. Azokat a kérdéseket, amelyek a bizalom építőköveihez tartoznak, saját magunknak is képesnek kell lennünk feltenni. Tiszteletben tartjuk-e a saját határainkat? Nagylelkűen a legjobbat feltételezzük-e saját magunkról, még akkor is, ha hibázunk?
Nem kérheted az emberektől, hogy olyasmit adjanak neked, ami te nem adsz meg saját magadnak. A bizalom útján saját magunkból kiindulva kell megtennünk az első lépést. Maya Angelou*-t idézve „Nem bízom olyan emberben, aki nem szereti saját magát, de azt mondja, szeret engem”’ Ő egy afrikai mondás nyomán fogalmazta meg ezt a gondolatot, ami úgy szól: óvakodj a meztelen embertől, aki ruhát kínál neked.
Aki képes hinni abban, hogy ő egy szerethető ember, aki megérdemli a jót, az ezt keresi majd a külvilágban is, és sokkal kevésbé engedi meg a bizalom hullámzását a kapcsolataiban
Ha valaha úgy éreznénk, gondjaink vannak azzal, hogy megbízzunk másokban, érdemes először magunkban keresnünk az okot. Mert nem kérhetjük másoktól, hogy megadják nekünk azt, aminek az elfogadására nem tartjuk magunkat érdemesnek. A bizalmat pedig akkor érdemeljük ki, ha képesek vagyunk bízni saját magunkban.
*Maya Angelou, amerikai író, költő, az első fekete írónő, aki bestsellert írt.
(Forrás: Brené Brown: The Anatomy of Trust)